Férfiak bevallották: erre jöttek rá azután, hogy félreléptek a kapcsolatukban
„Nem voltam boldog mellette”
A barátnőmmel alig két éve voltunk együtt, de ennyi idő alatt hatalmasat változott a kapcsolatunk. Már régóta ismertük egymást, sokáig jó barátok is voltunk, majd miután rájöttünk, hogy több is van közöttünk, randizni kezdtünk. Eleinte sokat kirándultunk, mindent megbeszéltünk, de az összeköltözés után teljesen átalakult a kapcsolatunk.
Egyre több vitánk lett amiatt, hogy miért nem takarítok, miért így takarítok, miért nem csinálom ezt, miért nem csinálom azt. Egy este, amikor a haverjaimmal elmentünk bulizni, megismertem egy lányt. Vicces volt, laza, egymásra hangolódtunk, és aznap éjjel nem otthon aludtam.
Másnap rögtön szakítottunk a barátnőmmel, mert ez az egy alkalom ráébresztett, hogy egyáltalán nem voltam boldog mellette. Azóta eltelt 3 év, ő nem sokkal később megismerte a férjét, és amikor legutóbb beszéltünk – bár még mindig haragudott rám a történtekért, jogosan – elmondta, hogy ő sem látta a közös jövőnket együtt, de nem mert kilépni a kapcsolatból. – Áron, 32
„Nem kellett volna”
Őszintén? Én azt, hogy tökre nem kellett volna. Nem volt semmi értelme. A szex nem volt jó, a lánnyal igazából soha többet nem beszéltünk, és egy kicsit sem kerültem közelebb a megoldáshoz.
Ha boldogtalan vagy, próbálkozni kell, tenni a kapcsolatért, és ha nem megy, kilépni belőle. Minden más, amivel az emberek az időt húzzák, csak még rosszabbá teszi a helyzetet. – Gergő, 34
„Az élet túl rövid”
Fizikailag sosem léptem félre, de érzelmileg igen. A feleségemmel 10 év házasság után teljesen ellaposodott a szerelmi életünk. Mindketten sokat változtunk, kívül és belül egyaránt, rengeteget dolgoztunk, és bár nem volt gyerekünk, még így se volt erőnk (és kedvünk) programokat szervezni, kirándulni, felpezsdíteni a hétköznapokat.
Könnyebb volt a saját életünket élni. Aztán a Facebookon megláttam egy régi ismerősömet, akibe nagyon szerelmes voltam a gimiben, és ráírtam. Meglepődtem, hogy visszaírt, de beszélgetni kezdtünk, nosztalgiáztunk, mígnem eljutottunk oda, hogy nem telt el nap üzenetváltás nélkül. Vele álmodtam, rá gondoltam, tudtam, hogy ez mit jelent. Ez az egész ráébresztett arra, hogy az élet túl rövid, és bármilyen sok nehezítő körülmény is van, muszáj kilépni a boldogtalan kapcsolatból. – Imre, 44
„Nem követnék el még egyszer ilyen hibát”
Életemben egyszer léptem félre, túl sokat ittam, és a céges bulin egy kolléganővel történt. Borzasztóan éreztem magam miatta. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen történik velem, és hiába nem volt konkrét szex, csak előjáték, nem bírtam tükörbe nézni. Korábban azt hittem, hogy már nem vagyok szerelmes a feleségembe, és megfordult egyszer-kétszer a fejemben, hogy mi lenne, ha különválnánk egy időre, de ez ráébresztett, hogy nem is lehettem volna nagyobb idióta.
Egy hét után mondtam el neki, mindketten sírtunk, kérte, hogy költözzek ki, és napokig nem beszéltünk. Végül adott egy esélyt a gyerekeink miatt, elmentünk párterápiára, és felmondtam a munkahelyemen (ezzel is azt akartam bizonyítani, hogy ő mindennél fontosabb). Azóta sem hozzuk fel a témát, de az biztos, hogy soha az életben nem követnék el még egyszer ilyen hibát. – Laci, 43
„Rájöttem, hogy nem ítélhetek elsőre”
Régen elítéltem mindenkit, aki félrelépett. Sosem értettem meg, miért is érzi úgy valaki, hogy ez a kiút, de miután én magam is ilyen helyzetbe kerültem, rájöttem, hogy nem ítélhetek elsőre. Olyan sokféle élethelyzet van, rengeteg probléma, és mindenki más személyiség…
Oké, a hűtlenség sosem jó megoldás, de maga az út, amíg eljut valaki oda, néha van, hogy érthető. Én ezt tanultam meg a félrelépésemből. – Balázs, 29
„Igazából én lettem más ember”
Engem a megcsalás arra ébresztett rá, hogy bár végig azt hittem, hogy a barátnőm változott meg, igazából én lettem más ember. Visszatekintve teljesen igaza volt, amikor azért piszkált (mert én ezt akkor így hívtam), hogy nem lepem már meg semmivel, sosem szervezek spontán programokat, és nem beszélgetünk úgy igazán egymással.
A megcsalás igazából akkor történt, amikor szünetet tartottunk, így nem is biztos, hogy annak számít, de ez ráébresztett, hogy kinőttünk egymás mellől. Nem az ő hibája volt, nem is hiszem, hogy az enyém, de talán épp ezért tudtunk végül jó viszonyban elválni. – Zsolti, 33
Forrás: bien.hu
Facebook
Pinterest